Dióhéjban India 5000 éves gyógyászati rendszeréről

Az Ayurveda India 5000 éves gyógyászati rendszere, az indiai szubkontinens területén élő népek ősi kultúrájának, a védikus civilizációnak egy a mai napig élő és működő hagyatéka.

Szó szerinti fordításban az Ayurveda az „Élet Tudománya”, ahol az ayur az életet, a véda pedig a teljes, tökéletes tudást jelenti. Az Ayurvedát nevezik az „Orvostudományok Anyjának” is, mivel egyetemes elvei az évezredek folyamán szinte valamennyi főbb gyógyászati rendszer alapjává váltak.

Az Ayurveda ősi tudásából merített már az i.e. 4-5. században Hippokratész, majd az i.e. 1. században a kínai gyógyítók (akupunktúra), a 7. században pedig Harun Al Rasid és más arab orvosok, de buddhista szerzetesek közreműködésével az ayurvedikus tudás az i.e. 6. századtól kezdve eljutott Tibetbe, Mongóliába, Koreába és Srí Lankára is, valamint az ókori egyiptomi kultúra gyógyászatára is nagy hatással volt. Az Ayurveda gyógyászati rendszernek a modern kor orvosai, a nyugati (allopatikus) gyógyászat számára is van mondanivalója. Az ősi ayurvedikus szövegekben leírt gondolatok és módszerek fontos kiegészítésként szolgálhatnak a modern, nyugati orvostudomány továbbfejlesztéséhez is. Megismerésük rendkívüli jelentőségű az egészségmegőrzés és a legkülönbözőbb betegségek hatékony gyógyítása és utókezelése szempontjából.

Az Ayurveda évezredekig az indiai szubkontinens népeinek egyetlen gyógyászati rendszere volt, de még manapság is – amikor a nyugati, allopatikus gyógyászati rendszer is jelen van Indiában – az indiai lakosság közel 80 százalékát elsősorban ayurvedikus módszerekkel kezelik. Habár az India történelmében egymást követő mozlim majd brit fennhatóság és gyarmatosítás idején ez a tudásrendszer időről-időre megrekedt a fejlődésben, mindig túlélte ezeket a nehéz időszakokat, és eszméinek újabb és újabb virágkorai köszöntöttek be. Az ayurveda gyógyászat jelenleg is épp egy ilyen virágkorát, újjászületését, újrafelfedezését éli, nem csupán szülőhazájában, hanem a világ más tájain is.

A nyugati országokban élő emberek körében az utóbbi évtizedekben egyre népszerűbbekké váltak azok az ősi, természetes alapanyagokat alkalmazó gyógyászati rendszerek, amelyeknek a módszereit tőlünk távol eső földrészeken a mai napig igen széles körben alkalmaznak. E gyógyászati rendszerek fennmaradását ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem elsősorban az indokolta, hogy sok helyen a lakosságnak nincs pénze a modern, nyugati fejlesztésű gyógyszerek megvásárlására, hanem azok az évezredes tapasztalatok, amelyek igazolják a régi időkben élt emberek bölcsességét, nagyszerű meglátásait, igen kifinomult ismeretanyagát, módszereik rendkívüli hatékonyságát, és természetközeliségét. Az egyik ilyen, az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb odafigyelést és egyre több elismerést kapott gyógyászati rendszer éppen az Ayurveda.

Az Ayurveda ma egyike a világ három legnagyobb gyógyászati rendszerének (a kínai és a nyugati, allopatikus orvoslás mellett). Holisztikus orvoslási rendszer, vagyis az embert és a többi élőlényt úgy kezeli, mint egy nagy egész, az univerzum egy kicsi részét, ugyanakkor egy önmagában is teljes egységet – egy kis mikrokozmoszt a nagy makrokozmoszon belül, amelyek folyamatos kölcsönhatásban, interakcióban állnak egymással, vagyis az egyik működése (vagy az abban keletkezett zavar) hatással van a másik működésére is. Holisztikus szemléletmódjához tartozik az is, hogy az Ayurveda nem kizárólag a test épségét és egészségét tartja szem előtt, hanem a lélekét és az elméét is, hiszen a kezeletlen lelki problémák előbb-utóbb megbetegíthetik a fizikai testet is.

Bár az Ayurvedának igen kifinomult módszerei vannak a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására és utókezelésére, mégis elsősorban a betegségmegelőzést, vagyis az egészségmegőrzést tartja szem előtt – hiszen sokkal könnyebb és jobb valamit megelőzni, mint a már kialakult (és esetleg krónikussá vált) problémát kezelni. Az Ayurveda azt vallja, hogy testünk minden porcikájára folyamatos figyelmet kellene fordítanunk még akkor is, ha az éppen tökéletesen egészséges, hiszen csak így őrizhetjük meg hosszú távon egyes szerveink és egész szervezetünk egészségét és épségét.

Az Ayurveda igen nagy hangsúlyt fektet az egyéni adottságokra-különbözőségekre. Az embereket testi és lelki tulajdonságaik, érzelmi beállítottságuk, mentalitásuk alapján különböző (test)típusokba sorolja, és ennek megfelelően egyénre szabott kezelési módokat, táplálkozási és életmódbeli tanácsokat dolgoz ki számukra. Az ayurvedikus kezeléseket vagy tanácsadást minden esetben egy hosszabb, az egyén életvitelének számos területére kiterjedő beszélgetés és állapotfelmérés előzi meg, pontosan abból a célból, hogy amennyire csak lehet, egyénre szabottan történjenek a kezelések. Az ayurveda orvosok kiválasztásánál pedig manapság is elsőszámú szempont az erkölcsösség és az elhivatottság megléte: csak az válhat elismert ayurveda gyógyítóvá, aki nem az anyagi javak felhalmozására, hanem embertársai megsegítésére használja fel az ősi tudást.

Az Ayurveda gyógyászati rendszer tanításait az emberi élet és létezés valamennyi területére, dimenziójára és periódusára kiterjedően fogalmazta meg a kisgyermekkortól egészen az időskorig bezárólag. Eszméinek és módszereinek a célja a hosszú és egészséges életút megteremtése minden ember számára, amely lehetővé teszi a szellemi fejlődést, az anyatermészettel, az univerzummal és önmagunkkal való összhang megteremtését és megőrzését. Ily módon az Ayurveda nem csupán egy gyógyászati rendszer, hanem egy komplett életfilozófia, amelynek segítségével megteremthető a fizikai, a lelki, a mentális és az érzelmi egyensúly és egészség, vagyis a holisztikus, mindent átfogó és magában foglaló egészség.